Vámpír Szekták: Kamarilla

Hogy megértsük, mi is valójában a Kamarilla, előbb azt szükséges tisztázni, hogy mi nem. Pontosabban, a Kamarilla határozottan nem a vámpír "jófiúk" csapata. Semmi lényegi jóság, igazság, szépség nem szorult a Kamarillába és képviselőibe. Nem azért létezik, hogy megvédje az embereket a vámpírok kizsákmányolásától; inkább az a feledata,hogy biztosítsa a legmegbízhatóbb és legjövedelmezőbb létezés feltételeit. A Kamarilla figyelemelkerülő viselkedése pontosan ugyanazt a célt szolgálja, amiért a farkas álcázza magát a bárányok előtt.

A Kamarilla szekta, a vámpíroktól, a vámpíroknak, a vámpírokért. Megvédi tagjait az emberiség hömpölygő óceánjától, akik számbeli fölényük miatt képesek lennének lesöpörni a vápírokat a Föld színéről. A Kamarilla legnagyszerűbb találmánya, a Maszkabál pontosan ezt a célt zsolgálja, hazugságok és félrevezetések finos fátylaként a Vértestvérek puszta létét rejti el a halandó világ elől. Amit az ember nem lát, azt nem is tudja megölni, így a Vértestvérek biztonságban vannak. A Maszkabál megőrzése emellett csökkenti a halandó áldozatokat is, ám a Kamarilla számára ez mindössze mellékterméke annak az erőfeszítésnek, amivel az illúziót fenntartják. A Kamarilla valójában a status quo-ról és annak fenntartásáról szól. A Kamarilla Öregjei, akik a törvényeket diktálják, szeretik, hogy hatalmuk van. Szeretik, hogy ezernyi fiatalabb vámírt irányítanak és szeretik, hogy beosztottak hada védelmezi őket. Leginkább arra törekednek, hogy a dolgok úgy történjenek, ahogy az nekik tetszik. A Kamarilla működik, legalább is azok számára, akik a stratégiai döntéseket hozzák, akik a fejlődés helyett, a szekta megörzését tartják a legfontosabbnak. Működhetne a Kamarilla jobban is? Minden bizonnyal, de akkor nem szorgálná szolgálná úgy az irányítóit, mint eddig.

Még a szamárlétrán alacsonyabban elhelyezkedő vámpíroknak is - Elsőszülötteknek és Öregeknek például - szintén jól felfogott érdekük, hogy ne változzanak a dolgok. Ők is letűnt korok maradványai, akiknek nincs keresnivalójuk a modern világban. Ha maguk maradnának, hamar elpusztulnának. A KAmarilla számukra egy védfal a változás zordon szerei ellen, ami megvédi őket eyg olyan kortól, ahol nem bajvívótudásra van szükség, és senkit sem érdekel, ha a Napkirály udvarában volt nemes ellenben égető szükség van telefonmániásokra és kódolókra. Azáltal, hogy a Kamarilla megőrzi ezt a kvázi-feudális jellegét, az öregebb Vértestvérek kényelmesen tudnak létezni. A Kamarilla Hagyományai és tisztségei olyan szinten tartják a szektát, amit érteni és kezelni tudnak. Semki sem tudná megmondani káros-e, e a gondos visszamaradottság, s ha igen, mennyire, de számos fiatalabb Vértestvér akad, aki elégedetlen a dolgok pillanatnyi állásával.

Hogy mit kínál a Kamarilla a vámpírtársadalom legfiatalabb tagjainak? Egy szóval: biztonságot - a szekta védelem (bárfojtogató), amíg a friss vámpírok beletanulnak új létük szokásaiba és hatalmába. Szövetség a halandó világ és más vámpírok elle, védelem a nemlét új és szörnyű veszélyeivel szemben. Ez a biztoonság elég gyorsan elnyomóvá tud válni, ám kezdetben sokat jelent egy frissan Ölelt Vértestvérnek, aki e nélkül teljesen magára maradna.

Az alapok

Elméletben a Kamarilla a vámpírok (egymás közt Vértestvérek, ezzel az elnevezéssel is védve magukat a rideg valósággal szemben) univerzális szervezete, ami az egész világon képviseli a vámpírok érdekeit. Számos Hagyomány gondoskodik a Vértestvérek teremtéséről, viselkedéséről és elpusztításáról. A Kamarilla klántól, vagy származástól függetlenül tárt karokkal várja a vámpírokat a tagjai sorába. Emellett az egyik Hagyomány értelmében a Kamarilla mindent megtesz, hogy a halandók elől eltitkolja a vámpírok létezésének minden bizonyítékát. Ez az álca, melyet Maszkabálnak hívnak, meghatározó része a Kamarillának. Ennek biztosítása a Kamarilla legfőbb feladata. Függetlenül attól, hogy milyn erős az adott vámpír, viszonylag kevesen léteznek a világban. Ha az emberiség rádöbbenne a vámpírok létezésére, a kitörő háborúnak egyetlen lehetséges kimenetele volna: az ember győz, a Vértestvérek pedig mind elpusztulnak.

# A Brujah klán az okkal és ok nélkül lázadók klánja. Individualisták, szókimondók, nagy bajkeverők - élőhalott szívük csak a társadalom megújjulásáért dobog. Ők a Kamarilla legforrófejűbb, legvadabb tagjai. A legtöbb vámpír csak haszontalan csavargónak , semmirekellő gazfickóknak tartja mindet. Tény, hogy minden megnyilvánulásuknak a bennük égő olthatatlan szenvedély a hajtóereje. A Brujah Vértestvérek mindegyikének megvan a maga kis rögeszméje, szent célja. Egy részük tulajdon klánja karizmatikus tagjait követi, mások pedig a nyers, erőszakos individualizmus hívei. A klán történelme harcos-költők sokaságát vallja magáénak, kiknek hozzáállását a mai éjszakáig követendő példáknak tartják - boldogok, ha kifejthetik álláspontjukat, de még boldogabbak ha érvelésük sarkalatosabb pontjait egy kis pusztítással is alá tudják támasztani. A nagy éjszakai keresztes hadjáratok során a változás szerelme még ha csak időlegesen is, de egyesíti a Söpredékeket. Közös ellenségeiket a leghatékonyabb egyetértésben támadják az amúgy eltérő nézeteket valló klántagok, bár a győzedelemmel a kényszerű szövetségeseknem azonnal vége: természetesen minden visszatér a megszokott kerékvágásba. Minden Brujah közös álma egy Vértestvér utópiaállam megalapítása, vgay a rég elfeledett tökéletesség újból életre hívása: épp csak azon nem tudnak megegyezni soha, milyen is volt vagy lesz ez az álom-állam. A Brujah-k lételeme a felfordulás és a káosz, nagyobb szabadságot is élveznek a többi klánnál. Valójában el is várják tőlük, hogy következetlenek és támadóak legyenek - e kép hatására még az amúgy visszafogottabb, csendesebb tagoknak sem kell sokáig magyarázgatniuk elképzeléseiket, engednek nekik, még mielőtt bepöccennek. Harcias elszántságuk miatt a Brujah klán a Kamarilla hadereje. Mostanában azonban egyre több Ifjú érzi úgy, hogy kihasználja őket a szekta, nagy a nyugtalanság a klán sorain belü. A többi Vértestvér attól tart, ez a klánfog elsőként kilépni a Kamarillából, és ami azt illeti, ezzel a Brujah-k is egyetértenek...

# GÚNYNÉV:Söpredék

# SZEKTA:Akárki akármit mond, a Brujah-k töbsége mégis megmarad a Kamarillában. Támogatják az Anarchokat, egyesek szerint a Kamarilla inkább: tény, az Anarchok között valóban több a Brujah, mint a többi tizenkét klán képviselője összesen.

# MEGJELENÉS: A Brujah klán tagjainak megjelenése igen változatos, bár gyakorlata szélsőséges és provokatív. Ha a lekicsinylő vélemények hihetünk, minden Brujah bőrdzsekiben, szakadt farmerben és katonai surranó ban nyomul, megbotránkoztató hajviselettel. Valójában persze igen kevés Brujah felel meg ennek a személyleírásnak, és bár sokan hódolnak közűlük a fiatalos divatnak és frizurának legalább ennyien kedvelik a visszafogott, konzervatív öltözködést. Megjelenésük hű tükre hozzászólásuknak: a sebhelyes skinhead alighanem szélsőséges lázadó, míg a szemüveges, zakós úriember nkább reformpárti liberális lesz. A Brujah-k egyéniségkultuszát figyelembe véve ez nem is meglepő, és bizon nagy hiba lenne a klán bármelyik tagja alapján általánosítani: minden Brujah úgy néz ki, ahogy neki jól esik.

# MENEDÉK: Ahol csak jól esik. Majd épp te mondod meg nekik hogy takarodjanak? A Brujah-k minden más klánnál inkább ragaszkodnak vámpír testvéreiknek társaságához: nem ritka, hogy egész kis csapat lakik együtt. Mivel harcias természetük olykor bujkálásra kénysueríti őket, általában több rejtekhelyet is készenlétben tartanak. Néhány Ifjú Brujah a házhoflalás kedves szokását is megőrizte, beköltözésekor Uralma alá hajtja vagy megöli a ház lakóit. Persze erre is hamar ráun, mint a legtöbb dologra, és nemsokára odébb áll vére nyughatatlanságától hajtva.

# HÁTTÉR: A Brujah-k leginkább a változásra érzékeny embereket kedvelik, és egyetemekről, politikai csoportosulásokból, elnyomott kissebbségekből választják Gyermekeiket. Az újdonsült klántagot szinte mindíg fűti valami személyes eszme, az anarchista terroristáktől a kőkemély fasisztán át a nihilistáig, mindenféle szélsőség megtalálható közöttük. Ezért is olyan széttagolt a Brujah klán, az egyes tagok közötti gyűlölet sokszor erősebb a külső ellenség iránti ellenszenvedélynél is.

# KARAKTERALKOTÁS: Bár sokuk erőszakos, és nem ritka közöttük a bűnöző, jó pár értelmiségi, a társadalom hasznos tagjaiként élő Brujah-ra is van példa. Természetük és Viselkedésük majdnem mindíg megegyezik, ami a szívükön, az a szájukon. A legtöbb Burjah erős fizikumú, de van, akinek a Mentális tulajdonságai jobbak. A Képzettségeket részesítik előnyben, bár az Ismeretek is fontosak számukra. Bármilyen Háttér megfelelő számukra, tény, hogy nagyonsokan a Kapcsolatokat, a Szövetségeseket és a Nyájat választják, de szerfelett ritka a Mentorokkal rendelkező Brujah.

# Klándiszciplínák: Gyorsaság, Őserő, Jelenlét

# Gyengeségek: Az égő Brujah-szenvdély kétélű kard. Bár könnyen elkötelezik magukat egy ügy mellett, legalább inyen könnyen kezdenek Őrjöngeni is. Persze ezt a leghatározottabban tagadják, és ha csak szóba kerül a dolog, már ellenségesek. Ez a tulajdonság kettővel megemeli az Őrjöngés ellenidobás célszámát.

# Szervezettség: A Brujah klánt túl sok belső viszály feszíti ahoz, hogy szervezettségről beszéljünk esetében. Két féle gyűlésük van, a pofázás és a rave-ülés. A pofázás nem több félhivatalos találkozónál, ahol mindenki, aki elég hangosan üvölt, szót kap, akár a klán tagja akár nem. A rave-ülés a nagy angol techno-disco partik után nevezték el, és szinte semmiben sem tér el, azoktól (talán csak a másnap estig elhúzódó napfényes after-party terén):hatalmas, hangos bulik. Egyik általában a másikhoz vezet, és végül zavargásokba torkollik.

# VÉRVONAL: A Brujah klán Szabatba szakadt tagjai meglepő módon a szekta szilárd bástyái. Ebben a káoszon és pusztításon élő szektában ők a legkevésbé függetlenek, szükségük van egymásra. Általában kevésbé okosak, önállóak és egyéniek Kamarillás testvéreiknél, és csak a Szabbat kínálta féktelen pusztítás érdekli őket.

# IDÉZET: ,,-Légy önmagad, vagy minek élsz egyáltalán? no nem mintha érdekelne: én így is jól megvagyok.

Malkavian

* A Malkavitáktól még a többi vámpír is retteg. Klánjuk szennyezett vére megháborította az agyukat, mindegyikük gyógyíthatatlan, bolond. És ami még rosszabb, mindegyik márhogy bolond: a leküzdhetetlen gyilkossági rohamoktól a teljes katatóniáig bármilyen formát ölthet ez az átok. Sokszor nem is lehet őket megkülönböztetni más klánok ,,normális'' tagjaitól. A Feltűnően őrült tagok a világ legveszedelmesebb vámpírjai közé tartoznak. Mióta a vámpírok léteznek, a Malkaviták mindíg is felkavarták társadalmukat tetteikkel. Bár sosem robbantottak ki háborúkat, nem döntöttek meg halandó kormányokat (a többi klán legalább is nemtud róla), a Malkaviták puszta jelenlétükkel megváltoztatják egy város arculatát. Káosz jár a nyomukban, és még a legjobb számdékú Malkavita társai is hamar ráébrednek, hogy létüket, nem-létüket alapjaiban megváltoztatta a káinita őrülete. Mostanában a Malkaviták legnagyobb ,,tréfájukra" készülnek. Nem tudni, hogy a nagy Malka-vita Parlamentben dolgozzák-e ki, egy eldugott európai falucskában, vagy egy elhagyatott , kopár, isten háta mögötti lápon. Rebesgetik, hogy a Malkav vérei közt ragályos téboly pusztít, bármi is az oka, a Malkaviták őrülete szerte a világon új, veszedelmes színezetet öltött. Különös dolgok vették kezdetüket a Vértestvérek legtöbb városában: a Malkaviták már régóta a klánalapító jó mókájának tartják a Dzsihadot, és most egyre többen kezdenek el azon gondolkozni Vértestvéreik közül, hogy vajon igazuk van-e...Lehetetlen megmondani, mi is olyan veszélyes a háborodottakban. Őrületük gyakran eltompítja a végső haláltól és a fájdalomtól való félelmet, sokukra hirtelen rohamként tör rá az ölés vágya, és gyakran riasztóan érzelemmentesek. De talán a legijesztőbb mégis az, hogy nem köti őket az értelem, azt teszik, amit csak akarnak - és mellé hihetetlenek a megérzéseik. Különös bölcsességük a józan ember számára érthetetlen. Sötét tudásukat gyakran - és egyre gyakrabban - rémületes célok szolgálatába állítják.
*

Gúnynév: Háborodottak.
*

Szekta: A Malkavitáknak van egy fajta ...megállapodásuk... a Kamarillával. A Szabbatban is megtalálhatók tagjaik, bár nem olyan számban, beszámíthatatlan viselkedésük még ott is riadalmat kelt. Igazi hűség azonban aligha köti őket bármelyik szektához is, senki sem tudja, melyik oldalra állnak majd, ha eljön a Gyehenna.
*

Megjelenés: A Malkaviták jellegzetes külseje az ijesztő örülttől a teljesen hétköznapiig terjed, olykor egyesítve a 2 végletet. Őket sem lehet felismerni, akár a sorozatgyilkosokat - a magában motyogó, mosdatlan hajléktalan éppúgy lehet Malkavita, mint a csendes, udvarias szomszéd vagy az öngyilkos hajlamú zenész. Ezek a vámpírok nagyon jól rejtőzködnek, és ritkán mutatják magukat másnak, mint amit a környezetük látni szeretne.
*

Menedék: A háborodottak nagyjából bármilyen helyet választhatnak, bár meglepően sokuk lakik öregek otthonában és lerobbant menhelyeken. Igen kedvelik az elkeseredett halandók közelségét is, ezért gyakorta költöznek nyomornegyedekbe vagy javítóintézetekbe.
*

Háttér: A Malkaviták bármiféle embert, bármiféle okból kinézhetnek maguknak. Bárki áldozatul eshet az Atya torz terveinek, nagy általánosságban azonban az örülteket és az őrülethez közel állókat választják. A többi vámpír úgy gondolja, hogy a Malkaviták ötletszerűen Ölelnek magukhoz valakit, de a legtöbb háborodott érzi, hogy valami számára is megfoghatatlan, beláthatatlan cél hajtja egyre előre.
*

Karakteralkotás: A Malkaviták bármilyenek lehetnek, de bölcsnek és jóstehetségűnek tartott klánjuk révén általában a Mentális tulajdonságuk jellemző rájuk. Ettől eltekintve azonban mindenki találja ki maga, pontosan milyen tulajdonságokat választ karakterének. Egy Malkavita bármilyen lehet. Akármilyen.
*

Klán diszciplínák: Jelenés, Téboly, Fátyol.
*

Gyengeségek: Minden egyes Malkavita vámpír beszámíthatatlan. Sokan ezt a Malkáv vérén ülő átoknak tartják, mások (főleg a háborodottak maguk) áldásnak, isteni adománynak tekintik. A Malkavita karakter készítésekor a játékosnak legalább egy elmezavart ki kell választania, amiben a karakter az ölelés pillanatában szenved- ezt az elmezavart ugyan a karakter Akaraterővel megpróbálhatja leküzdeni, de sosem fogja tudni teljesen véglegesen maga mögött hagyni.
*

Szervezettség: Amennyiben a Malkavitáknak van is valami hierarchiájuk, azt képtelenség leírni. A legtöbbnek tökéletesen elég, hogy békén hagyják őt, és ő is békén hagyja társait, de szükség esetén a Malkaviták hihetetlenül harmonikusan tudnak együtt dogozni, akár vezető nélkül is-sőt, olykor kapcsolattartás nélkül is. Egyként sereglenek össze, magányos útjaikról ; egyként veselkednek neki a az előttük álló feladatnak. Mikor megoldották a problémát, megy mind vissza a maga útjára. Ha van is valamiféle rendszer a dolgaikban, az kívülálló számára bizony felfoghatatlan- de ez talán jobb is így.
*

Vérvonal: Mielőtt a Téboly Diszciplína járványkánt végigsöpört a klánon (úgy 1997 körül), sok Malkavita a az Uralom diszciplínában vette hasznát elméje különös torzságának. Közülük páran nem kapták el a klánon végigsöprő őrületet, és még mindig ezt a diszciplínát ismerik a Téboly helyett. A klán többi tagját ez legkevésbé sem zavarja, sőt, kevés kivételtől eltekintve a Malkaviták egyáltalán nem tartanak számon vérvonalakat a klánban.
*

Idézet: "Nevess, ha akarsz. Nem érdekes. Hidd csak azt, hogy te sokkal , sokkal okosabb vagy szegény bolond háborodottnál. Nem érdekes. De gondolj bele: te is halott vagy épp úgy mint én. Meghaltál és újjászülettél... ekként. Mi köztünk hát a különbség? Könnyű- én emlékszem arra, mikor teljesen, igazán halott voltam. Te is beleőrülnél ebbe."

* Káin gyermekeit átkozottaknak is szokás nevezni: és egy vámpír se szolgált rá erre a névre olyannyira, mint a Nosferatu klán nyomorultjai. Míg Vértestvéreik legtöbbje emberi külsővel rendelkezik és beleillik a halandók társadalmába, a Nosferatukat eltorzítja a vámpír-átok. Társaik borzongva mesélik, hogy még maga Káin büntette ezzel Ősatyjukat szörnyű tettei miatt. A Nosferatuktól még Vértestvéreik is undorodnak, elfordulnak; nem közösködnek velük, ha nem muszály. Az Ölelést követő hetekben a Nosferatu Gyermekek iszonyatos átalakuláson mennek keresztül: emberi formájukat elvesztve ocsmány szörnyeteggé alakulnak. A testi eltorzulás borzalmai általában súlyos lelki traumát okoznak. Képtelenek az emberek közt élni, ezért a Nosferatuk földalatti csatorna rendszerekben és katakombákban húzódnak meg.
A Nosferatuk leggyakrabban testileg vagy lelkileg torz embereket választanak Gyermeküknek, úgy hiszik, a vámpír nem-lét átka segít megtisztítani a halandókat. Megdöbbentő módon, ebben van némi igazság. A legtöbb Nosferatu sokkal józanabb és életrevalóbb, mint szerencsésebb Vértestvérei, és ritkábban hatalmasodnak el rajtuk dührohamok, rögeszmék is. Persze ettől még nem lesz kellemesebb a csatornapatkányok társasága, és bizony nem egy Nosferatu leli perverz örömét az ocsmány külseje kiváltotta rettenetben...
A Nosferatuk természetes túlélők. Kevés ember, legyen az vámpír vagy halandó, ismeri olyan alaposan városa sikátorait és búvóhelyeit, mint ők. Mindemellett a hallgatózás és a settenkedés művészetében is igen járatosak, és odaadó figyelemmel adóznak a legjelentéktelenebb pletykáknak is - no nem puszta kíváncsiságból, hanem a túlélésükért. Páratlan információ kereskedők, ismereteiket szívesen bocsátják áruba. A Fátyol diszciplínát használva könnyen hallgatnak ki a titkos beszélgetéseket, ha egy Vértestvér igazán mindent tudni akar egy város életéről, a legjobban teszi, ha egy Nosferatuhoz fordul.
Az évezredes számkivetettség erős egységgé kovácsolta a klánt. A Nosferatu klán mentes a többi klánt szétszaggató belső viszályoktól, egyetlen lényként cselekszik. Gondos udvariassággal kezelik egymást, ingyen osztják meg maguk közt tudásukat. Egy Nosferatuval kezdeni annyi, mint egy égsz klánt megharagítani - és bizony csúnyán végződhet, nagyon.
*

Gúnynév: Csatornapatkányok
*

Szekta: Meglepő módon a klán a Kamarillához tartozik, bármilyen nehéz is megőrizniük a Maszkabált. Talán a tartozás biztonságáért teszik: tán csak, hogy a többi klán látótávolságon belül legyen. Természetesen néhány Nosferatu a Szabbatot választotta, vagy autarkisznak, szektátlannak vallj magát.
*

Megjelenés: Bár nincs két egyforma Nosferatu a földön, mindegyik rettentő ocsmányan néz ki. Sárgás agyarak közt tátongó lyukak, elszíneződött bőr, daganatok, denevérfülek, ráncos irha, lukakká rohadt orr, gennyedző sebek, hártyás ujjak éktelenítik testüket, s hogy illatuk se sokkal maradjon le a látvány mögött, arról a lakhelyükül szolgáló csatornák és kripták gondoskodnak.
*

Menedék: Torz teste a legtöbb Nosferatut messze kényszeríti a halandók szeme elől. Temetőkben, elhagyott gyártelepeken és pincékben laknak. Nagyobb városokban egész családok élnek csatornákban és metróalagutakban. Ezen földalatti labirintus-birodalmak, főleg ha használaton kívüli, régi rendszerekről van szó, sokkal hatalmasabbak, mint bármelyik Vértestvér feltételezné - még a Hercegek is óvakodnak a Nosferatuk barlangjaitól.
*

Háttér: A Nosferatuk a halandó társadalom selejtjeiből választják ki a Gyermekeiket; az őrültek, menthetetlenül antiszociálisak, a zavarodottak közül. Nagy ritkán egy-egy gyönyörű, hiú halandó is áldozatukul esik, ilyenkor a gonosz Atya kárörvendően nézi az Átok megfogantát.
*

Karakteralkotás: Egy Nosferatu mögött bármilyen koncepció állhat, bár minden valószínűség szerint egykor magányos, kallódó, kívülálló halandó volt. A Testi és Mentális tulajdonságok elsődlegesek nála (a Szociális maximum a harmadik helyre fér be). A lopakodás gyakori a klán tagjainál, a Túlélés a Nosferatuk kietlen vidékén segíti a csatornapatkányt. Olykor vannak csatlósai (legtöbbször ghoul állatok), elvétve még az is megeshet, hogy halandó szövetségesekre tesz szert, de a Háttér nem jellemző a klán tagjaira.
*

Klán diszciplínák: Bestia, Fátyol, Őserő
*

Gyengeségek: A Nosferatuk mint már szó volt róla, hihetetlenül ocsmányak. Minden Nosferatunak nulla a Megjelenése, az egy alap pontot is ki kell húzni a karakterlapról. Később sem javíthatnak megjelenésükön. A Megfélemlítés és ehhez ehhez hasonlók kivételével a Szociális tevékenységek is automatikusan kudarcra vannak ítélve.
*

Szervezetség: Bár a Nosferatukra nem jellemző a Tremere-k és a Vetrue-k szilárd, áthághatatlan kasztrendszere, talán az övék a legegységesebb klán. Mindenki elfordul tőlük, gyűlölik őket - hát összetartanak már csak magányuk miatt is.
*

Vérvonal: Akár a legtöbb másik klánból, a Nosferatuk közül is sokan csatlakoznak a Szabbathoz. Nem sokban különböznek ezek a többi Nosferatutól, legfeljebb ideológia terén. Néhány Atya továbbadja Gyermekének jellegzetes testi torzulásait is, de kevés kirívó Nosferatu van.
*

Idézet: "Gyere, picinyem... mit szólnál egy puszihoz? (sípoló, köhögő nevetés) No mi baj van? Megijesztett az öreg kriptaszökevény? Nem tetszik az áldozat szerepe, mi? Na szokj hozzá gyorsan, mert lesz ez még rosszabb is!"

Toreador

*
A Toreadorokat sokféleképp ismerik - degeneráltnak, elfajzottnak, művésznek pozőrnek, élvhajhásznak mind-mind gyakran titulálják őket. Ezek a lump meghatározások azonban nem írják le a klán jellemét rendesen, egyéntől és hangulattól függően a Toreador lehet elegáns és hivalkodó, ragyogó és groteszk, látomásos és unalmas. Talán az egyetlen helytálló általánosítás a klánról az a mindegyikükben megtalálható túláradó esztétikai igény lehet. Bármibe vág is bele egy Toreador, azt őszinte szenvedéllyel teszi.
A Toreador ki akarja élvezni az örök életet. Sokan közülük művészek voltak halandó életükben, költők, festők, zenészek; és még többen kontárkodnak már hosszú évszázadok óta. A Toreadorok az emberiség legjavának őreiként becézgetik magukat. Időről időre maguk közé Ölelnek egy-egy különösen tehetséges vagy ihletett művészt, hogy örök időkre megőrizzék képességeiket. Ily módon a Toreador klán magáénak mondhat a világ legnagyobb alkotó elméi közül jó párat - persze hogy kik ezek, mi a tehetség és az ihlet, arról minden Toreadornak más a véleménye.
A vámpírklánok közül a Toreador áll a legrosszabb kapcsolatban a halandó világgal. Míg a Vértestvérek többsége csak bábként vagy táplálékként gondol az emberekre, a Toreadorok úgy járnak-kelnek az emberek között, mint francia a borospincében: kiélvezik minden kor zamatát, a művészetek különös ízét. Leggyakrabban a Toreadorok esnek szerelembe halandókkal, mindig a legdrágább, legelegánsabb, legjobb dolgokkal (és emberekkel) veszik körül magukat. Nincs is hát tragikusabb annál, mint mikor egy Toreador a közönybe süpped, és a céltalan tobzódásra cseréli cseréli fel a szépségimádatot. Ezek a Vértestvérek züllött szibariták lesznek, csak a maguk gyönyöre, tréfája, kicsinyes bosszúja érdekli őket.
A Toreadorok a Kamarilla elkötelezett hívei. A Vetruekhoz hasonlóan a társadalmi elit ösztönzői, bár őket nem izgatja az irányítás, a szervezés - végtére is akkor mire valók a bürokraták, kérdezik. A Toreadorok tudják, hogy őket ihletőnek és csábítónak teremtették - szellemes társaságuk, elegáns tetteik, csillogó életük mind erre épül.
*
Gúnynév: Elfajzottak
*
Szekta: A Toreadorok többsége a Kamarilla tagja, minthogy ez az egyetlen szervezet támogatja imádott "kultúrájukat" és a halandók könnyed életet. A Szabbathoz csatlakozók bizarr "művészetekbe" merülnek, ilyenek a vérfestészet és a kínzás, vagy pedig a legzüllöttebb underground mozgalmak irányításával mulatják idejüket.
*
Megjelenés: A Toreador szenvedélyében választja ki Gyermekét, már csak azért is van az, hogy legtöbbjük lélegzetelállítóan gyönyörű. Minden Vértestvér közül ők követik legszorosabban a divatot: a több száz éves elfajzottak jobban öltöznek a legtöbb harmincas halandónál. Ha valami menő, azt legalább egy Toreador fel fogja venni.
*
Menedék: A Toreadorok mindig kényelmes, társasági életre is alkalmas, és - mindenek felett - ízléses lakhelyet választanak maguknak. A tehetségesebbek nagy műtermeket is bérelhetnek, ahol bemutathatják legújabb alkotásaikat, míg pozőrebb társaik hatalmas partik rendezésére keresnek tágas, szellős helyet.
*
Háttér: A Toreadorok a magányos, elkínzott művészettől a laza erkölcsű társasági emberig bármilyenek lehetnek. Egyes Toreadorokat csak szépségük vagy stílusuk miatt választott ki Atyjuk, aki úgy érezte, meg kell őket őriznie az örökkévalóság számára.
*
Karakteralkotás: A klán körében a Szociális tulajdonságok és Képességek a legnépszerűbbek, bár nem annyira a hatalomvágy irányítja őket, mint inkább a tetszeni akarás. Az Észlelést a kritikában és az alkotásban egyaránt hasznosnak találják. Sokan a Szereplést és a Kifejezőkészséget fejlesztik tökélyre, kevésbé tehetséges társaik kénytelenek beérni a Rászedéssel és az Illemtannal. A Toreadorok igazi társasági emberek, mind a Vértestvérek, mind a vér elismerését szomjazzák; ezért a Szövetségesek, Kapcsolatok, Hírnév, Anyagi háttér és Státusz hátterek mind-mind jellemzőek rájuk.
*
Klán diszciplínák: Jelenés, Gyorsaság, Jelenlét
*
Gyengeségek: A Toreadorok túláradó szépimádata rejt magában veszélyeket. Ha valami igazán csodálatosat lát, hall, vagy érez (legyen az egy festmény, egy szobor, egy ember egy illat vagy egy különlegesen szép napfelkelte) dobnia kell önuralomra (célszám:6), vagy magával ragadja az élmény. Addig áll dermedt csodálatban, amíg csak a kiváltó ok el nem múlik, el nem megy, vagy míg új jelenethez nem érünk. Az elragadtatott Toreador megvédeni sem tudja magát, bár ha megsérül, újabb Önuralom dobást dobhat, hátha a fájdalom megtörte a varázst.
*
Szervezetség: A Toreadorokra nem jellemző a szervezett élet, bár társadalmi kapcsolataik, kis klikkjeik legendásak. A klán gyakorta összegyűlik, de leginkább csak a parti és a felvágás, ne a problémák leküzdésének kedvéért. A tagok klánon belüli helyzete kiszámíthatatlanul ingatag, egyetlen alattomos mosoly, apró megjegyzés a mennyekbe emelheti vagy a megvetésbe taszítja őket.
*
Vérvonal: A Toreadorok számon tartják származásukat: egyszer szerencsés Atya Gyermekét kis kedvenceként rajongják körül, Míg kevésbé ismert Atyák leszármazottait sokszor megalázzák. Kevés vérvonal tér el jelentősen a klán többségétől. A Szabbathoz csatlakozott Toreadorok az egyik kivétel: ők a csúfságban a szépséggel egyenértékű esztétikai élményt látnak.
*
Idézet: "Ó igen, hát nem csodálatos? Igen, ő az új felfedezettem - én vagyok a múzsája az édes kicsi drágámnak. Csak gondolj bele! Hogy mi van azzal a - ó, Thomas-szal? Nem is tudom... Végtére is, megvolt a maga "tizenöt perce", ahogy mondani szokták, de nem illettünk össze, olyan unalmas volt, ki kellett rúgnom. Öngyilkos lett? Tényleg? Buta fiú - meg kellene köszönnie, hogy nem Öleltem magamhoz. Túlbonyolította volna a helyzetet, azt hiszem."

* Az elszigetelt Tremere klánt lehet gyűlölni, rettegni, hazugnak kikiáltani és befeketíteni, de figyelmen kívül hagyni sosem. Aki csak hallott róluk, gyanakodva figyeli tevékenységüket - és erre jó oka van, mert a boszorkánymesterek nem véletlenül kapták a nevüket. Saját erejükből kidolgoztak valamiféle vámpírmágiát, szertartásokkal és varázslatokkal egyetemben, és ez legalább olyan erős (ha ugyan nem erősebb), mint a vérhatalma. Mindez szigorú klánhierarchiával és a boszorkánymesterek égő ambíciójával párosulva bizony rémítő erő. A Vértestvérek krónikái szerint a klán nemrég jött csak létre, a halhatatlanok mércéjével mérve legalábbis: mesék szerint a sötét középkor halandó varázslói egy alvó Ősatya testén hajtottak végre egy hatalmas, mágikus rituálét, így harcolták ki maguknak a vampirizmus ajándékát. Háború tört ki ekkor: az új klán megtapasztalhatta felháborodott Vértestvérei dühét - de a Tremere-ek túlélték ezt is. Halandó varázserejüket elvesztve új formulákat dolgoztak ki, hogy a saját vérükből nyerjenek hatalmat. Varázstudásuk, a Taumaturgia nagyhatalmú Diszciplínája biztosítja helyüket a Vértestvérek között. A boszorkánymesterek örömmel vették bele magukat a diplomácia és ármány kusza szövevényébe. Tetteik azonban mindig jellemzi valamiféle óvatos paranoia: tisztában vannak azzal, hogy legalább három klán öregjei forralnak ellenük véres bosszút. Épp ezért minden szövetségest megkeresnek miközben egyre tökéletesítik varázstudásukat. Ez kell is a túlélésükhöz. A Tremere klán Gyermekei a legelszántabb, legtanultabb káiniták közül valók, kevesen kerülnek ki sértetlenül a velük való összecsapásokból.
A Tremere-ek óvilági vámpírok, de mára az összes földrészen megvetették a lábukat. A klán központja Bécsben van, az öregek ide gyűlnek tanácsba, hogy a klán jövőjét megvitassák. Emellett a legtöbb nagyvárosban vannak Tremere "kápolnák", rendházak, amik egyszerre szolgálnak egyetemként, kolostorként és erődítményként. A boszorkánymesterek itt gyűlnek össze, hogy ellenségeiktől messze híreket cseréljenek, varázshatalmukat növeljék.

* Gúnynév: Boszorkánymesterek


* Szekta: Nem sokkal a születésük után a Tremere-ek boldogan csatlakoztak a szárnyait épphogy bontogató Kamarillához, és hamar pótolhatatlanná tették magukat. A Tremere klán a szekta egyik alapköve. ha valakinek, hát nekik akkor valóban érdekükben áll a szektát összetartani, mivel a Szabbat Tzimisce klánja mindent megtesz elpusztításuk érdekében. Szükségük van szövetségesekre, s varázstámogatásukért cserébe a Kamarillától meg is kapják - a szekta védelme alatt szabadon kiteljesíthetik titkos tudásról szőtt álmukat.

* Megjelenés: A varázshatalmú Tremere-ek rendszerint komor, parancsoló külsejűek. Néhányan az öltönyt kedvelik; mások régies '40-es évekre jellemző eleganciával öltözködnek; megint mások a századforduló kifinomultságára vagy a beat-korszak egyszerű fekete garbójára esküsznek. Sokan viselnek közülük varázsjelekkel rótt amuletteket és más titkos szimbólumokat, így mutatják bölcsességüket. Bár egy boszorkánymester öltözete a makulátlan elegánstól a szétszórtan rendezettig bármilyen lehet, a vámpírvarázslók szemében mindig rejtett tudás csillan, tekintetük éles és hideg.


* Menedék: Bár a boszorkánymesterek egy részének van saját hajléka (legtöbbször hatalmas könyvtárral felszerelve), a klán minden jelentős Tremere rendelkező városában fenntart egy kápolnát, ahová csak Tremere vámpírok tehetik be a lábukat. Menedékei hírhedten bevehetetlenek, szinte mindegyik büszkélkedhet olyan varázsvédelemmel is, ami még a többi Tremere-en is kifog.

* Háttér: A legtöbb Tremere már halandóként is az okkult világba merült, vagy egyéb tudományos munkásságot végzett. Persze az ismeretlen utáni vágy koránt sem elég ahhoz, hogy a boszorkánymesterek érdeklődését felkeltse; a klán tagjai erőszakos, tisztafejű tanítványokat keresnek, és megvetik a zavarodott New Age rajongókat, az összeesküvés -elmélet híveit. A Tremere klán kimondatlanul is szexista, öregjei szinte kivétel nélkül férfiak. Mostanában tapasztalható némi enyhülés e téren, az ancillák egyaránt választanak nőket és férfiakat Gyermeküknek, a lényeg, hogy az kellően becsvágyó és eltökélt legyen.


* Karakteralkotás: A Tremere-ek általában jó Mentális tulajdonságokkal és ennek megfelelő, szilárd Akaraterővel rendelkeznek; a varázslatok kémény világa nem kontároknak való. A legtöbbjük elsődleges Képessége az Ismeretek, bár a Képzettségek is fontosabb számukra. Néhányan egyetlen szakterületre specializálódnak, de a legtöbbje a széleskörű képzést választja - végtére is nem számíthat, csak saját magára.

* Klán diszciplínák: Jelenés, Uralom, Taumaturgia

* Gyengeségek: A klán törvénye szerint minden Ifjúnak meg kell ízlelnie a klán hét öregjének vérét teremtéskor. Minden Tremere közel áll hát a Vérkötelékhez, és odaadó hűséggel szolgálja klánját - saját akaratából, ha így elkerülheti, hogy bábként tegye. Ez egyszersmind azt jelenti, hogy a Tremere-ek nem szívesen mondanak ellent a klán öregeinek, akik könnyen Uralmuk alá vonhatnák őket.


* Szervezet: Egyetlen klánban sincs ehhez hasonló belsőszerkezet. Egyetlen klán sem köti meg ilyen szigorúan Ifjait, és egyetlen klán sem halad olyan eltökélt egységben célja felé, mint a Tremere. Bár a fiatal klántagok viszonylagos szabadságot élveznek, az öregek parancsának mindig engedelmeskedniük kell. A félelem tartja össze a klánt.
A Tremere klán természetesen értékeli és bátorítja az egyéni teljesítményeket, a csoport fejlődésének darwini útját látva ebben. A klán becsvágyó, erős fiatal vámpírok összeszokott, megbízható csapata: nem csoda, hogy mindenki irigyeli és gyűlöli őket.
A Tremere-ek hierarchia-piramisában számtalan rang épül egymásra. Mindegyik hét misztikus körre oszlik, amit a jelöltnek végig kell járnia, ha előrébb akar jutni a rangsorban (és majdnem mindegyik Tremere-nek ez a vágya). A legalsó, a tanítvány, az Ifjak rangja. Felettük állnak a régensek, mindegyik egy kápolna ura; utánuk jönnek az uraságok, kiknek birtoka több kápolnát magába foglal. Negyven kilenc Tremere viseli a hatalmas felelősséggel járó pontifexi címet. A piramis csúcsán pedig a Hetek Belső Tanácsa található. Tagjai egész földrészeket felügyelnek, és a szóbeszéd szerint folyamatos mentális kapcsolatban állnak egymással.


* Vérvonal: A Tremere klán szigorú rendszere nem enged túlzott szabadságot tagjainak. Nem tűrnek meg eltérő vérvonalat. Tremere-ek egy csoportja egyszer ugyan átállt a Szabbat oldalára, de mára már leszámoltak ezekkel az árulókkal.


* Idézet: "Többek vagyunk egyszerű vámpírnál. A Káinita evolúció következő lépése vagyunk. Irányítjuk a többit, ha hagyják; ha nem, megállunk a magunk lábán is. túléljük mindegyiket."

Ventrue

A Ventrue klán tisztességéről, becsületéről és kifinomult ízléséről híres. Emberemlékezet óta a vezetők klánja ez, ősi hagyományok őrzője, a Vértestvérek útjának egyengetője. Régmúlt éjszakákon a nemességből választották őket, kereskedőhercegek, hatalmas urak voltak egykor. Manapság gazdag családokból, vállalati vezérkarból, politikai pályáról érkeznek a klán tagjai, de származásuktól függetlenül minden Vetrue vámpír a Kamarilla rendjének fenntartásán munkálkodik. Más klánok ezt gőgnek és kapzsiságnak vélik, de a Ventrue-k számára vezető szerepük inkább teher, semmint büszkeség.
A Ventrue-k a Maszkabál megőrzésének legodaadóbb hívei, hiszik, hogy a rejtőzködés szolgálja minden vámpír érdekét. A többi klánt nyersnek és arcátlannak tartják, olyannak, akik pillanatnyi kényelmükért az egész örökkévalót feláldozzák. A Ventrue klán nélkül nem létezne a Maszkabál fátyla: és a maszkabál fátyla nélkül nem lennének vámpírok. Tehát a ventrue-k vállára nehezedik a világ összes gondja. Rezzenetlen arccal viselik e terhet, épp csak éreztetik a többiekkel a noblesse oblige felelősségteljes büszkeségét. Más vámpírok nem tudnák átvezetni a vámpírvilágot a Gyehennával fenyegető éjszakákon - ők legalábbis így mondják.
A Ventrue-k a szó hagyományos értelmében nemesnek tekintik magukat - meggyőződésük, hogy az alattuk állókért harcolnak. Ők a modern éj királyai, lovagjai, bárói, és bár küzdelem helyszíne a csatamezőkről a tárgyalótermekbe, a lovagi tornáról a választásokba került, a Ventrue klán nem adta fel a harcot. A fiatal klántagok mobiltelefonjukkal és limuzinjaikkal vezetik a csapataikat, az öregek fenyegető viharfelhők kutatva a látóhatárt fürkészik. A Kamarilla legtöbb tulajdonát a ventrue-k irányítják, és nehezen engedik ki markukból mindazt, amiért olyan sokat küzdöttek. A hírnév és az eredmények magasra jutathatják bármelyik Vértestvért a klánban, de mindez mit sem számít, ha nem tudja fenntartani befolyását.
A többi vámpír gyakorta szenteskedőknek, sőt, zsarnokoknak tartja a Ventrue-kat - de baj esetén mégis hozzájuk fordul mind. A kékvérűek támogatják, fejlesztik - és legtöbbször irányítják is - a halandó médiát, rendőrséget, politikát, egészségügyet, szervezet bűnözést, ipart, közlekedést és egyházat is. ha egy Vértestvér bajba kerül hát, a Ventrue-k segítenek neki - no persze nem ingyen.
A Ventrue-k a halandó társadalom elitjében élnek. Ugyanazokban a körökben forognak, mint a Toreadorok, ám ők nem henye fecsegéssel és frivol mulatságokkal töltik az időt. Büszkén viselik a felelősségteljes vezetés súlyát, terheit. Ez mindig is így volt, és mindig is így lesz.

Gúnynév: Kékvérűek


Szekta: A királyi, arisztokratikus és elegáns Ventrue a Kamarilla uralkodó klánja. Ők a Kamarilla alapkövei, a legsötétebb időkben is ők irányították, védték a szektát. Mind a mai napig ők teszik ki a Hercegek túlnyomó részét. Nem is hagynák, hogy másként legyen.


Megjelenés: A Ventrue-k a klasszikus, hagyományos megjelenést kedvelik. Konzervatívak, a legtöbben a ma is halandó napjaik divatját viselik, korukat gyakran kilehet találni öltözködési stílusukból is. A klán fiatalabb tagjai leginkább a sportos elegancia és az örök öltöny-nyakkendő viselet ingadoznak. Mindenkor elegánsak és ízlésesek, de távol áll tőlük a divatdiktátorok szemkápráztató couture-je. Végtére is kiemelkedni és nem kilógni akarnak a tömegből.


Menedék: Csak a legjobb elég jó. Leggyakrabban drága villákban vagy kúriákban laknak; minthogy legtöbbjük gazdag családból származik, ez akár ősi családi hajlék is lehet. Ősi Ventrue hagyomány szerint a klán bármelyik tagja menedéket kérhet társánál, elutasítani nem lehet - persze ritkán hivatkoznak erre, hisz a menedéket kereső vendég sokkal tartozik befogadójának, és ezt visszafizetni nem mindig öröm. Ennek ellenére ez a szokás sok kékvérű életét megmentette.

Háttér: Hagyományosan gazdag, befolyásos családokból jönnek, bár manapság bármilyen figyelemre méltó embert maguk közé emelhetnek. A kor, a bölcsesség, a tapasztalat mind-mind sokat számít a szemükben, és sosem Ölelnek meggondolatlanul. Néhány kékvérű csak tulajdon családjából választ Gyermeket. A többi Vértestvér gyakran tréfálkozik ezen a beltenyészeten, de a Ventrue-k szerint csak a legjobbak méltóak a klán vezetésére.


Karakteralkotás: Szociális és Mentális tulajdonságok egyaránt fontosak, a jelentősebb klántagok mindkettőben jártasak. A Képzettségek és az Ismeretek szintúgy fontosak, a klán nagy hangsúlyt fektet a sokoldalúságra és a hozzáértésre. a Háttér szinte elengedhetetlen egy Ventrue számára, a magas Hírnév, Befolyás, Mentor, Anyagi háttér, Csatlós és Státusz jó alapokat vethet egy Ventrue pozíciójának.


Klán diszciplínák: Uralom, Szívósság, Jelenlét


Gyengeségek: A Ventrue ízlés rettentő kifinomult, minden kékvérűnek csak egyetlen fajta halandó vér felel meg. Egyes Ventrue vámpírok csak szüzek vérén élhetnek, míg mások csak szőke férfiak, meztelen csecsemőket vagy papokat fogyasztanak. A karakter semmiféle más halandó vérét nem veszi, akkor sem, ha éhezik vagy kényszerítik rá. Vértestvéri vért azonban minden megkötés nélkül ihatja.


Szervezet: Az egy környéken élő Ventrue-k gyakran találkoznak, bár ezeken a gyűléseken inkább csak beszélgetnek, tervezgetnek, semmint cselekszenek. Persze, hiszen az óvatos tárgyalás a problémák civilizált megoldásának egyetlen módja - harsányabb, vadabb Vértestvéreiket azonban rettenetesen felingerlik ezzel. Még a fiatalabb, türelmetlenebb Ventrue-k közt is van rá példa, hogy megelégelik egyik-másik "öregfiú" uralmát. Ez az udvariatlanság, az árulás netovábbja - persze csak ha az ifjak veszítenek.


Vérvonal: Az örökség roppant fontos a klánban, így kiemelkedő tagjainak leszármazottait dicsőség (és irigyek hada) övezi. Sötétebb dolgokról szólva, a Szabbatba szakadt antitribu Ventrue-k senkit sem gyűlölnek jobban Kamarillás rokonaiknál. A Szabbatos Ventrue-k a szekta sötét lovagjai, akik klánjuk hibáit a Szabbat eszméinek öngyilkos védelmével vezetik le. Leggyakrabban a Szabbat templomosai és lovagjai közt találhatóak. (A Szabbaton belül csak, Paladinokként ismerik és gyűlölik őket)


Idézet: "Az átkozottak vezetése az én terhem, nem a tied. Persze megkérdezheted magadtól, a te nem-léted vajon hasznára van-e Káin Gyermekeinek vagy nem: én már tudom a választ."

* Minden vámpírok közül talán épp a Gangrelek mutatják meg leginkább valódi mivoltukat. Magányos, nomád lények, gyűlölik a társadalom kötötségeit, a természetben érzik legjobban magukat. Hogy a vérfarkasok dühét hogy kerülik el, senki sem tudja: talán hozzájárul a dolgokhoz az is, hogy a Gangrelek maguk is alakváltók. Mikor a halandók denevérré vagy farkassá változó Vámpírokról regélnek, alighanem egy Gangrelről van szó. A Brujah klán tagjaihoz hasonlóan a Gangrelek is rettenthetetlen harcosok - igaz, esetükben ez nem annyira puszta dühből, mint az állati ösztönökből fakad. A Vértestvérek közül ők a leginkább ragadozószerűek, élvezettel merülnek el a vadászat örömében. A Gangrelek jól értik a bennük lévő fenevadat, és éjszakáikat gyakorta kedveltállataik közt töltik. Sőt, mi több, Őrjöngés közben nem egy Gangrel testén állati vonások jelennek meg... A Klán nem sokat törődik a többivámpírral, s nemis becsüli sokra őket. Lehet, hogy ezzel a Dzsihad csapásait akarják csak elkerülni, de az is előfordulhat, hogy valóban nem érdekli őket az egész. A legtöbben visszahúzódó, csendes, passzív népeknek tartják őket. Ez persze legalább annyira téves, mint a többi efféle közhiedelem, de tény, hogy a klánból hiányzik a Toreadorok és Ventruek magamutogatása. A Gangrelek erősen kötődnek a romákhoz, sokat átvettek azok kultúrájából, beszédstílusából. Egyes híresztelések szerint a romák valójában a Gangrelek vérvonalát alapító Ősatyáktól származnak. Épp ezért, mondják sokan, aki egy cigányt bánt vagy vámpírrá tesz, annak az Ősatyák haragával kell számolniuk. Szó se róla, a Ravnos klán tagjait nem hatja meg ez a szép mese, évezredes gyűlölet feszül a két klán között.

* GÚNYNÉV: Vadak

* SZEKTA: A Gangrel klán névleg a Kamarilla tagja, bár igen sok Gangrel csatlakozott a Szabbathoz is. A legtöbb Gangrelt egyáltalán nem érdeklik a szekták, és mostanában sokan a Kamarilla végleges elhagyását latolgatják.

* MEGJELENÉS: A Gangrelek vad nem-létstílusuk és a divat iránti hihetetlen közömbösségük miatt sokszor nagyon szakadtnak tűnnek. Ha ehez hozzávesszük a klánra oly jellemző állati vonásokat is, bizony, a Gangrelek nagy része igen ijesztő jelenség, bár sok halandó és Vértestvér odaadással szemléli ragadozó szépségüket. Ez azonban gyakorta a Gangrel szándékaiknak csúfos félreismeréséhez vezet...

* MENEDÉK: A Gangreleknek gyakorta nincs rendes menedékük, bárhol elalszanak, ahol meg tudják húzni magukat a nap fénye elől. Akik már jártasabbak az Ezerarc diszciplínában, nappalra földbe süllyeszik testüket: pakokban, közel a természethez pihennek. Bár sokan élnek közülük a természetben, és szívesen utaznak egyik helyről a másikra, a vérfarkasok fenyegető jelenléte legtöbbször őket is a városba kényszerítik.

* HÁTTÉR: A Gangrelek számtalan okokból választanak valakit Gyermeküknek, de ritkán és nehezen szánják el magukat erre a lépésre. Leggyakrabban olyan magányos emberekre esik a választás akik mind testileg, mind lelkileg elég erősek ahoz, hogy elviseljék az Ölelés borzadalmait. Az Atya keveset tanítja Gyermekét és azt se szívesen: a Gangrel klán tagjai kénytelenek maguk megküzdeni a vámpírlét nehézségeivel.

* KARAKTERALKOTÁS: A Gangrelek Természete és Viselkedése általában hasonló, nincs szükségük alakoskodásra céljaik elérésehez. A Testi tulajdonságokra, az Adottság és a Képzettségre osztanak leginkább.

* KLÁNDISZCIPLÍNÁK: Bestia, Szívósság, Ezerarc

* GYENGESÉGEK: A Gangrelek nagyon közel állnak a Belső Fenevadhoz; ahogy alulmaradnak vele szemben, az végleges nyomot hagy testükön. Ha egy Gangrel Őrjöng, egy állati vonás jelenik és marad meg rajta örökre. Ezt a játékos és a mesélő közösen találja ki: lehet hegyes fül, prém, farok, macskaszemek, agyarak, reszelős hang, vagy tollak és pikkelyek is. Minden öt állati vonás eggyel csökkenti a karakter Szociális tulajdonságait.

* SZERVEZETTSÉG: A Gangreleknek nincs igazi szervezetük. A koros éshatalmas vámpíroknak ugyan kijár a tisztelet, de a fiatalabbaknak nem kell megalázkodva őket. A vadak olykor találkozókat szerveznek, ezeken leginkább táncolnak és útibeszámolókat tartanak hajnalig. A belső vitákat párbajjal szokták elintézni, első vérig vagy míg az egyik fél meg nem adja magát - bár mindíg keményen küzdenek, ritka, hogy a harc a vesztes halálával végződjön. A Gangrelek magányos vadászok, bár megesik, hogy ketten, hárman vadásszanak együtt.

* VÉRVONAL: A Szabbaton belül két Gangrel vérvonal létezik: a (klán többi tagjához igen hasonló) Vidéki Gangrel és a Városi Gangrel (Diszciplínái a Gyorsaság, a Fátyol és az Ezerarc). Mindkét fajta csaka Szabbatban található.

* IDÉZET: Jó vadászat volt, halandó. De most végre a hajszának.