Mi a Mágus?

Valaki, aki varázsol? Aki változtatja a valóságot? Nagyszerű képességekkel megáldott ember? Talán mindezek, de nem ez definiálja legjobban a Mágusokat, nem ez mutatja meg, hogy mi is a valódi különbség Mágus és Alvó közt.

A Mágusok emberek látomásokkal. Látnak egy világot, mely más, mint amiben élnek, és hiszik, hogy ez az igazi valóság. A látomás lehet matematikai, tudományos, filozófiai, metafizikai, politikai, gazdasági természetű, vagy ezeknek végtelen számú kombinációja. A lényeg, hogy képesek látni egy világot, egy Paradigmát, amit körülöttük mások képtelenek. A legfontosabb különbség a Mágusok és Zugmágusok közt, Mágusok látomásának mélysége. Míg egy varázslónak lehet egyéni varázslási stílusa, paradigmája talán, soha nem láthatja, hogy a valóság más, mint aminek látszik.

Ez nem azt jelenti, hogy az Alvóknak nem lehetnek látomásaik, hogy nem hihetik azt, amit egy Mágus, de soha nem képesek átélni, megérteni azt, amit egy Mágus lát. Ez nem degradálja az Alvókat, de a tény az, hogy ha egy Alvónak ilyen látomása lenne, valószínűleg nem hívnánk többé Alvónak. Ne gondoljuk erre úgy, hogy a szegény kis Alvóknak szükségük van a Mágus útmutatásaira, inkább úgy, hogy egyszer az emberiség eléri a megértés oly fokát, hogy mind felébrednek, és Mágusokká válnak. Sértés azt hinni tán, hogy az emberiség látnokai képesek változtatni a valóságot? Nézzük máshonnan, az Alvóknak most is vannak látomásaik, de csak ha egyszer valóra váltják őket, akkor ébrednek fel.

Természetesen sokan nem hiszik, hogy valójában változtatják a valóságot, és sokan soha nem is fognak rájönni erre. Mindenekelőtt a látomásuk, a Paradigmájuk szerint cselekednek, ezeket gondolják valóságosnak, és mivel ténylegesen ez a konszenzuális valóság, hogyan is lehetnének képesek változtatni a valóságot ha már egyszer olyan mint a Látomásukban? Néhány a mágia természetében igen fölvilágosult Mágus képes a valóságot formálni a puszta akaratával, de a legtöbb soha nem fog túl látni a saját személyes paradigmáján.

Néhány mágus látomása nem tűnik távolinak attól a valóságtól, amiben él, és ha nem misztikus paradigma természete, lehetséges, hogy soha nem fog olyat tenni, ami mágiának tűnne. Egy tudós részt vehet egy kutatásban, és létrehozhat egy szerkezetet mellyel teszteli a korszakalkotó teóriáját, technikailag ez technomágiának számít, de például egy filozófus vagy egy matematikus soha nem tenne ilyet. Természetesen a Felemelkedési Háborúban számos frakció kutatta ki a konkurens Paradigmákat és tanulmányozta a saját hatalmának növelésére.
A Mágusok többsége egy mélyen begyökerezett misztikus paradigmával lép a Felemelkedés útjára, határozott hittel, hogy csak az ő látomása és világképe az egyedül helyes. Idővel majd választaniuk kell két út közt. Akik hajlandóak más stílusokat és mágia típusokat tanulmányozni legtöbbször megértik a mágia metafizikáját, ráébrednek, hogy a hit és az akarat alakítja a valóságot. Mások fejlődni és gyarapodni fognak a saját paradigmájukon, a látomásuk kitárulkozik, és mélyebb belátást nyernek. Különböző ösvények, de egy irányba vezetnek. Ahogy haladnak előre az úton, meg kell találniuk az egyensúlyt, ha túl sokat foglalkoznak a jelennel, az visszaveti a spirituális fejlődésüket, de a Tellurian összes megvilágosodása és a mágikus hatalma sem jelent semmit, amíg nem használják. Nagyon sok Mágus botladozik vagy áll meg az úton, de még számukra is marad remény. Mindig meg van a lehetősége, hogy a Keresés a legeltompultabb mestert is visszalöki a Felemelkedés útjára.
Ahogy a Mágusok haladnak előre, úgy változnak. Minél erősebb a látomásuk, minél hatalmasabb a megvilágosodásuk, annál jobban különböznek a számukra fontos dolgok, a „normális” emberekétől. Ahogy haladnak a Keresés által megszabott úton, az Avatárjuk szembesíti őket a gyengeségeikkel és hibáikkal. Ez nem azt jelenti hogy minden mester igazságos, jó és bölcs, de általánosan felülemelkedtek a szeszélyes és tisztán önös motivációikon, egyszerűen aki nem képes ezeken felülemelkedni, soha nem éri el a megvilágosodás magasabb szintjét. Még a Nefandusokat is egy szándék vezérli, és azt a célt szolgálják, amit helyesnek hisznek.
Mindez nem azt jelenti, hogy az Alvók nem képesek megváltoztatni a világot, tökéletesen alkalmasak arra, hogy a körülöttük lévő dolgokra építsenek, vagy létrehozzanak egy új ötletet régről származó kezdeményezésekből, vagy épp új alkalmazását fedezzék fel, egy már létező elméletnek. A világ mindenféle szándék nélkül is képes a változásra. Ha egyszer egy új eszme, vagy egy darabka forradalmi technológia napvilágra kerül, hatalmas hatása lehet, anélkül hogy bárki is állt volna a háttérben, vagy előre eltervezte volna.

Forrás: Sanctum.hu

Ezek a varázsláskor használt segédeszközök. Fókuszok, mert segítik a mágus gondolatait vezetni, kellő tudás és gyakorlat birtokában, a hatás létrehozásában. Minden Tradíció más és más eszközöket használ e célra. Olyanokat, amelyek megfelelnek a paradigmájuknak. Ezekről a Tradíciók részletezésénél lehet olvasni.
A világ befolyásolása a mágia, legyen az bármilyen tett. Van, amit a világ, az emberek hite megenged, nem sérti a szabályokat, az a statikus, egybeeső mágia. De a varázsló saját paradigmája megengedhet számára többet is, olyan dolgokat, amelyek másoknak hihetetlenek, lehetetlenek. Ez a dinamikus, más szóval vulgáris mágia. Sérti a világ törvényeit, és az nem is hagyja ezt büntetlenül. A mágus által létrehozott paradox helyzetet ő egy újabb paradoxszal oldja fel, ami legtöbb esetben a mágus ellen fordul. A vulgáris mágia mindig paradox, és ha még Alvó is szemtanúja a varázslat hatásának, akkor a világ még durvábban vág vissza. Azonban a legrosszabb, ha a mágus elrontja a varázslatát, magyarul botch-ol. A Paradox gyűlhet a mágusban, míg az valamilyen formában ellene nem fordul.
A Paradox különböző formákban keserítheti meg a varázsló életét. Lehet egy a semmiből támadó hatás (flaw-hátrány), amely kisebb-nagyobb furcsaságot, problémát okoz. Az órák visszafelé járnak, a hangok mennydörgés erősségűek vagy minden amit megérint átlátszóvá válik. Vagy lehet valamilyen visszacsapás: direkt sérülés a mágus mintájában. Vagy Paradox-Birodalom, mely magába zárja a mágust és a környéken lévőket, és ahonnan nagyon nehéz kiszabadulni. Például egy olyan hely, ahol bármerre elindulhat, ugyanoda jut vissza. Vagy egy szellem, amit a Paradox idéz meg, és aminek az a célja, hogy a mágust elpusztítsa valamilyen módon.
Ezen kívül van még egy lehetőség, amikor a Paradox gondot okozhat. Mikor a mágus nem tud megszabadulni időben a benne felhalmozódott Paradoxtól. A mágusok nagyon érzékenyek a más "valóságokra", fontos számukra a saját világ megteremtése. Ez néha furcsa módon teljesül, egy őrülethez hasonló állapotban, mikor csak a saját elméjükben létrehozzák azt. Ez a Csend. "Kívülről" könnyen felismerhető általában, de néha másokra is kiterjedhet a hatása. Ilyenkor senki sem lehet abban biztos, mi valós és mi nem. Egyes elemeket szerte foszlathat a mágus, de pontosan ilyenkor az is előfordulhat, hogy ezek az elemek valósággá válnak. Egy ponton a varázsló szembeszállhat az egész őrülettel. Eközben teste katatóniás állapotban marad (kis megszakításokkal) a szabadulásáig, csak az elméjében cselekszik. Veszélyes, de azért érdekes.



A jellem és viselkedés meghatározza a varázsló személyiségét, szociális viselkedését. De ezen túl is van egy jellemző tulajdonságuk, az esszencia. A kvintesszenciális valósághoz való viszonyuk, az Avatárjuk milyensége. A valóság akkor a legváltoztathatóbb, ha az esszenciának megfelelő módot választ a varázsló. Öt esszencia létezik, de csak négy ismert. A Végtelenről csak annyit tudni, hogy léteznie kell.

Ez a leggyakoribb, a mágus erejének igazi jellemezője. Minden varázsló része a dinamikus erőknek, melyek a valóságot vezetik, de vannak varázslók, kik teljesen ennek élnek. Az állandó változás, a változtatás vágya. A végső céljukat talán sosem érik el, talán nem ismerik meg soha. Úttörők, a varázslóság megtestesítői.
Avatárjuk energikus szellem, ravasz és egyedi. Gyakran ködös, árnyék-jellegű formák, valakinek a gyerekkori álmaiból. Állhatatlan és önfejű, szeszélyes, lehetetlen kielégíteni.

Ritka a Technokrácián kívül, akik ennek az esszenciának a megtestesítői. De szükséges, lényeges részei a varázslók társadalmának. Egy határozott cél felé törekednek. Dinamikusak, mint minden mágus, de nem érdekli annyira az új. Nélkülük a Dinamikus varázslók nem volnának képesek úgy megvalósítani elképzeléseiket, mint velük.
Általában csak egy alakjuk van. Lehet egy komoly, fontos személy a múltból, követelő, nem megbocsátó. A szavuk törvény.
Más néven Belső vagy Elsődleges. Ma már a legritkább esszencia. Többen úgy gondolják, hogy feleslegessé váltak, elvégezték a feladatukat. Az idők kezdetén saját belsőjükből teremtették meg, definiálták a külső világot. A valóság alapelemeihez kötődnek, mögöttes szerkezetekhez, a dolgok természetéhez.
Állatok, szellemek, legendák isteneinek alakját veszi fel. Beszéde nyers és célratörő, nem törődik a finom társas dolgokkal.
Évezredeken keresztül nem választották külön a Dinamikus esszenciától. A különbség a Kereső konkrét célja, motivációja. Még ha nem is tűz ki egy állandó célt, akkor is mindig van valami konkrét, ami alakítja az útját. A Dinamikusok az egyik dologról a másikra ugranak, nem érdekli igazán a valóság alapjainak megváltoztatása. A Kereső mindig az egészre kíváncsi. Különálló teóriákat fűz egybe, elfeledett bölcsességeket éleszt fel.
Avatárja nyomulós és követelő, nem elégszik meg az eredményekkel. Mindig többet és jobbat akar.

A Dinamikus állandóan mozgásban van, a Kereső számos állomást érintve utazik, a Minta egyetlen célt akar elérni. A Primordiális nem mozog, mindegy hol van. Talán így lehetne összehasonlítani őket.